KIT*-es kiképzésem során jutott eszembe, hogy talán nem lenne érdektelen a számunkra, ha ismernénk néhány vallás felfogását életről-halálról, a kettő viszonyáról, a test és a lélek halál utáni sorsáról, az egyes vallások jeles ünnepeiről és a hívők étkezési szokásairól.
Nem gondolom, hogy a munkánkban ezek az ismeretek lennének a legfontosabbak, de talán bizonyos esetekben nem haszontalanok.
Az itt közölt ismeretek nagyon általánosak, így magukon viselik a minden általánosításból eredő hiányosságokat.
*KIT: a Krízis Intervenciós Team rövidítése. Tagjai azok a pszichológusok, akik
kiképzést kaptak a katasztrófahelyzetekben végzendő pszichológusi munkáról.
A keresztény felfogás szerint a halál az élet része. Az életet is, a halált is Istentől kapja az ember, ezért az életet örömmel, a halált belenyugvással fogadja.
A földi lét tulajdonképpen fölkészülés az örök életre, amelynek a halál a kapuja, amin keresztül oda beléphetünk. Az ember földi élete leginkább ahhoz a 9 hónaphoz hasonlítható, amelyet a magzat tölt az anyaméhben, felkészülve a kinti életre. Ugyanis a hívő keresztény ember, a rövidke, sokszor terhes vagy szenvedésekkel teli földi élet után, a halállal születik az örök életre.
A halál után a test elporlad, a lélek pedig Ábrahám kebelén (vagy a tisztítótűzben) várja a feltámadást, ahol is a Biblia tanítása szerint nincs sírás, nincs fájdalom, csak nyugalom. (lásd: Lukács evangéliuma, 16, 19-26)
A feltámadás után, a mennyek országába a hívő teljes testi valóságában, de egy más minőségű testben lép be. Hasonlóan a pillangóhoz, aki azonos ugyan hernyó mivoltával, hiszen ugyanaz az élőlény, de más minőségű a teste.
A keresztények temetik, vagy hamvasztják a halottaikat. A halott mellett elmondott imák, énekek egyrészt könyörgések a halott lelki üdvéért, másrést az itt maradottak vigasztalása.
A római katolikusok legismertebb imádságukkal, a hitük szerint Jézus Krisztustól tanult Miatyánk kezdetűvel, és a Jézus anyjához, Máriához könyörgő imával búcsúztatják halottaikat.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsássd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
A reformátusok a 90. zsoltár énekelt változatával búcsúznak.
Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak.
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.
Az embereket te meghagyod halni,
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Légyetek porrá, kik porból lettetek!
Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint a tegnapnak ő elmúlás,
És egy éjnek rövid vigyázása.
Az orosz ortodoxok temetési imája így kezdődik:
Со святыми упокой, Христе, душу усопшаго раба Твоего,
Идеже несть болезнь, ни печаль, ни воздухание,
Но жизнь неконечнaя.
Magyar fordításban:
Szentek között nyugosztald Krisztus a te szolgádnak lelkét,
Ahol nincsen fájdalom, sem bánat, sem sóhajtás,
Hanem az örökkévaló élet.
А keresztények két legnagyobb ünnepe: Jézus születésnapja, a karácsony, és Jézus keresztre feszítésének illetve feltámadásának ünnepe, a húsvét.
A hívő római katolikusok péntekenként nem esznek húst, ezt különösen szigorúan megtartják a húsvétot megelőző 40 napban, a nagyböjtben.
Az ortodoxok karácsony előtt is 40 napos nagyböjtöt tartanak, és ők a böjt ideje alatt nemcsak húst, tejtermékeket sem fogyasztanak.
A reformátusok nem tartanak böjtöt.
A zsidó vallás
A zsidó filozófia tanítása szerint a fizikai élet is a teremtés része. Célja az, hogy ebben a fizikai világban is érezhetővé tegyük a rejtőzködő Istent, az isteni energiát, ami mindent folyamatosan teremt és fenntart. Ennek megfelelően a zsidó ember törekszik az életre és nem vágyakozik a halálra.
Ha azonban bekövetkezik a halál, hiszi, hogy a lélek örökéletű és hiszi, hogy miután a lélek beteljesítette evilági küldetését, jó lesz neki a túlvilágon. Úgy gondolkodik, hogy az evilági életben építkezni kell, eredményeket elérni, teljesíteni a teremtés küldetését, de az akadályok nélküli túlvilági élet kellemesebb.
A halál beállta után a test elporlad, míg a lélek egyesül forrásával, az Isteni Végtelennel. (Ezt nevezik a zsidók Édennek vagy Mennynek). Hogy ez az egyesülés akadálytalanul mehessen végbe, a léleknek meg kell tisztulnia az evilági vétkek szennyétől. Ebben a tisztulási folyamatban egy kis része a testnek is van, mert a lélek a halál után még részben kötődik hozzá. Ezért a halál után a testnek meg kell adni a kellő tiszteletet. A lehető leggyorsabban el kell temetni, nem szabad hamvasztani vagy boncolni és nem szabad a temetésig egyedül hagyni, hanem zsoltárokat recitálva őrizni kell.
A zsidók ősrégi, hagyományos gyászimája a kaddis, amely Isten nagyságát, mindenhatóságát és könyörületességét méltatja. A zsidóság legszentebb imáinak egyike.
A kaddis első versszaka, fonetikus kiejtéssel, askenázi dialektusban:
Jiszgadal vöjiszkádás smé rabó (ómen) böolmó divró chiruszé vöjámlich málchuszé böchájéchájn uvjajméchájn uvhajé döchol-bész-jiszróél báágoló uvizmán kóriv vöimnu:ómen.
Magyar fordításban:
Dicsérjük és magasztaljuk az Ő szent nevét (ámen) az általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, és Izrael egész háza életében, mielőbb. S mondjátok együtt: Úgy legyen!
A gyászolók iránti együttérzést és vigasztalást az alábbi hagyományos szavakkal fejezik ki.
„A mindenható vigasztaljon meg téged(titeket) Izrael és Jeruzsálem többi gyászolójával együtt.”
A zsidó ünnepek és étkezési szokások rendszere rendkívül gazdag és szerteágazó.
Amit ezekből fontos tudni, az a szombati munkatilalom, azaz hithű zsidó ember szombaton semmiféle munkát nem végezhet; az étkezési szokások közül pedig azt, hogy vallásos zsidó nem eszik disznóhúst, és húsos és a tejes ételeket nem eszi egyszerre, ezen ételek elfogyasztása között pár óra szünetet tart.
Az iszlám
Az iszlám vallás szerint az élet egyedüli értelme Isten (Allah) szolgálata, hogy az ember önön késztetései és a sátán csábítása ellenére is Őbenne hisz, és a jót cselekszi. Az evilági élet rövid és ideiglenes, az ember eredeti küldetése a gyönyörökkel teli paradicsomi élet, ahová a hithű muzulmán testben lép be.
A halál átmeneti állapot az evilági mulandó és a túlvilági örök élet között. Ez egyben azt is jelenti, hogy az igaz muzulmán – amennyire csak képes rá – eltávolodik az evilági hívságoktól és tanulással, hittel, tudással, jó cselekedetekkel és nem kevés meditációval készül a halálra.
A lélek a halál beálltával – a test méltó eltemetése után – megkezdi utazását. Már a sírban kikérdezik az angyalok, és már ott, az evilági hite és cselekedetei szerint jutalomban vagy büntetésben lesz része. Majd a lélek az ún. Köztes létbe kerül (barzakh), ezt sírbeli életnek is nevezik. Ez egyfajta várakozás a Feltámadás Napjára, amikor majd megítéltetik, hogy méltó-e a paradicsomi életre.
Az iszlám vallás szerint a temetéssel nagyon kell sietni, hogy a lélek mihamarabb nyugalomra leljen. Ezért a halottat, a temetési rítusok (fürdetés, öltöztetés) elvégzése után, lehetőleg már a halála napján a sírba kell helyezni, arccal a szent város, Mekka felé.
A halottat, a közösség Istent magasztaló imával, a Szubhaneke fohásszal búcsúztatja el, amely így kezdődik:
Szubhanekallahumma va bihamdik,va tebarek eszmuk, va teala dzsudduk, ve dzsella szanauk, va le ilahe gajruk.
Magyar fordításban:
Kérjük az Ura, hogy minél kevesebb szenvedést adjon a holtak lelkének, és minket, élőket is mentsen meg a pokoltól.
Miután az iszlám szerint a halál átmeneti állapot a teljes lét felé, ezért az iszlám tiltja az elhúzódó, túlzott gyászt. Az itt maradottak vigasza a túlvilági lét tudata, ennek örömei éltetik a muzulmánokat, ezért készülnek a halálra, és tudatosan várják azt.
Legnagyobb ünnepük az évente ismétlődő, az iszlám naptár 9. hónapjára eső 30 napos böjtöt lezáró ünnep, a Ramadán. A ramadáni hónap 30 napján a hithű muzulmán ember számára, napfelkeltétől napnyugtáig, tilos bármit enni, inni, nemi életet élni, cigarettázni, vízipipázni. (Az étkezési tilalom, indokolt esetekben, a betegekre nem vonatkozik). A muzulmánok nem esznek disznóhúst és nem engedélyezett számukra az alkoholfogyasztás.
A Krisna tudat
A Krisna-tudat tanítása szerint az élőlények eredeti énje nem azonos a látható, anyagi testükkel. Minden élőlény valódi, eredeti énje a tapasztalatoktól függetlenül létező, azaz transzcendens tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született és nem is hal meg. Ezek, az eredeti lelkek, öltenek fizikai testet magukra az anyagi világban.
A test, a lélekkel ellentétben, változó és mulandó.
A testet öltött lélek saját akaratából fordult el Krisnától, hogy kipróbálja, milyen tőle függetlenül élni. Krisna az ilyen lelkek számára biztosítja az anyagi világot, e „kísérlet” színhelyéül. A lélek, itt az anyagi világban is arra a boldogságra vágyik, amit az eredeti helyzetében, a lelki világban tapasztalt. De ezt a boldogságot csak akkor érheti el, ha eredeti természete szerint, Krisna szolgálatát végezve él, amibe beletartozik az ő szent nevének illetve neveinek ismétlése (lásd: Haré Krisna mahá-mantra).
A lélek az anyagi világban az állandóan változó testben él, és ebben a folyamatban a halál csak egy része az állandó változások sorozatának.
A halálkor a lélek elhagyja a fizikai testet, amely azonnal bomlásnak indul, és anyagi összetevőire esik szét.
A Krisna-tudat a test és a lélek fogalmán túl ismeri a finomfizikai test fogalmát is, amely lényegében az elhunyt gondolatai és intelligenciája, és amely túléli a test pusztulását. A finomfizikai test a lélekkel marad addig, amíg az az anyagi világban tartózkodik, és átszállítja a lelket egy másik valóságos testbe. Ez a lélekvándorlás, ami azt jelenti, hogy az anyagtalan lélek életről-életre lecseréli anyagi testét; az öreg, beteg, elhasználódott test helyett egy újat kap.
Ebben az örök körforgásban a halál: a változatlan lélek új testbe való költözése, és ez minden élőlény közös sorsa, nemcsak az embereké, hanem a növényeké és az állatoké is.
A Krisna-tudat vallástörténeti szempontból a hinduizmus része. Így ők is, mint minden hindu, hamvasztják halottaikat és a hamvakat szétszórják.
Halottaik mellett az anyagi világból való felszabadulás és az istenszeretet leghatásosabb imáját a Haré-Krisna mahá-mantrát énekelik.
A mantra szövege:
Haré Krisna, Haré Krisna,
Krisna Krisna, Haré Haré,
Haré Ráma, Haré Rama,
Ráma Ráma, Haré Haré.
A Krisna-tudatúak ünnepeik időpontjait a hold naptár alapján számítják ki. Nálunk legismertebb ünnepük a Krisna tiszteletére rendezett indiai szekérfesztivál, amikor is a hatalmas, virággal díszített szekeret az éneklő hívek sokasága kíséri, és az útjuk mentén, szabadtéri színpadokon kulturális programokra kerül sor.
A Krisna-tudatúak nem fogyasztanak alkoholt, és nem dohányoznak.
Semmilyen húst nem esznek, a zöldségek közül gombát és hagymát sem. Ezeken kívül minden zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket és gabona alapú ételt elfogyasztanak.
A buddhizmus
Eredetileg a buddhizmus, az eddig áttekintett vallásokkal ellentétben, nem ismeri a felsőbbrendű, szellemi istenség fogalmát. Buddha, aki valóságos személy volt, nem isten, hanem a Megvilágosodott, aki arra a fölismerésre jutott, hogy az élet szenvedés. Ennek oka az élethez való ragaszkodás. Leküzdésének módja pedig a vágyak teljes megszüntetése, a megsemmisülés.
Mint a legtöbb ázsiai vallás, a buddhizmus is vallja az újjászületés és a karma törvényét. A karma azt jelenti, hogy cselekedeteink nem vesznek el, hanem energialenyomat formájában megmaradnak és visszahatnak ránk, meghatározzák a következő életünk formáját és helyünket abban.
Akinek sikerül a javakról való teljes lemondás révén az életvágyát elfojtania, az kiszabadulhat a sok-sok kényszerű és újabb szenvedéseket hordozó újjászületések láncolatából, és eljuthat a Nirvánába, a teljes megsemmisülés, a nemlét állapotába. Ugyanis a buddhista felfogás szerint a lélek nem halhatatlan, csak nagyon hosszú az út és nagyon sok életen keresztül képes elérni a nemlétet, a Nirvánát.
A halálkor a test és a lélek szétválik, a test elenyészik, a lélek ún. köztes állapotba kerül, ahonnan, ha tiszta életű volt, egy új életbeli testben születik meg újra és újra.
A buddhisták számára a halál nem valaminek a lezárását, hanem az egyik életből a másikba való átmenetet jelenti, egy új létezés kezdetét.
Hitük szerint a kozmikus erők, amelyeket az elhunyt élete során fölhalmozott, a halál után aktivizálódnak, és meghatározzák következő újjászületést.
Ezért a haldoklás és a halál nagyon fontos és kritikus időszak az ember életében, amikor is a haldoklót segíteni kell imával és vallási könyvekből való felolvasással, hogy megkönnyítsék számára az éppen aktuális életétől való elszakadást, hogy megkönnyítsék az átmenetet, amit a halál jelent, és irányítsák őt, hogy a legmegfelelőbb életre születhessék majd újjá.
Az ima, amit ilyenkor is mondanak, de ez a fohász bármilyen esetben mondható:
Legyen minden érző lény boldog.
Legyen mentes a szenvedéstől.
Soha ne hagyja el a boldogság állapotát.
Időzzön a szent kimondhatatlanság állapotában,
Mely mentes minden gyűlölettől és vágytól.
A holtesteket elhamvasztják, vagy a keselyűkkel étetik meg, amelyek aztán fölrepülnek és így voltaképpen az egekben temetik el a halottaikat. Ez egyben egyfajta nagylelkűséget is kifejez, hiszen az ember a saját testét ajánlja fel táplálékul a madaraknak.
A buddhisták legfontosabb ünnepe a holdújév, ami a keresztények karácsonyi szentestéjére és szilveszterére is hasonlít. A család és a közösség ünnepe, vidámság, ajándékozás, rokonlátogatás, finom ételek kísérik.
A buddhisták étrendje nem kötött, de nagyon sok közöttük a vegetáriánus.
A húsevőknek szép szokásuk, hogy miután megették a húst, gondolnak mindenkire, és azt kívánják, hogy jusson minden lény ahhoz, amire szüksége van.
Az anyag összeállításában segítségemre voltak:
Jakab Katalin tanár, Tan Kapuja Buddhista Főiskola
Sárkány Krisztina kommunikációs referens, Magyarországi Krisna-tudatú hívők közössége
Bolek Zoltán, a Magyarországi Iszlám Közösség vezetője
Csáki Tibor katolikus lelkész
Kádár Iván ortodox lelkész
Kelemen Norbert református lelkész
Köves Slomo rabi
Segítségüket ezúton is köszönöm.
Manulek Zsuzsa
